A 90 éves öreg bácsit kérdezik a hosszú élet titkáról:
- Tudják, egy rossz házasság nagyon megrövidítheti az ember életét - feleli az öreg. Nekem például a házasságom első 42 éve szörnyű volt, de aztán történt valami, és minden jóra fordult. És látják, ilyen szép kort megértem.
- És hogyan javult meg a házassága?
- Meghalt az asszony.
Két pszichológus megy az utcán, amikor az egyik sikátorból nyöszörgést hallanak. Belesnek és látják, hogy egy férfi fekszik ott, a hasából kiáll egy kés és minden csupa vér.
- Kérem, segítsenek! - nyöszörgi a férfi.
A két pszichológos összenéz, majd sétálnak tovább. Az egyikük megszólal:
- Te, öregem, azt hiszem, aki ezt tette, az igazán rászorulna a segítségünkre!
- Kérem, segítsenek! - nyöszörgi a férfi.
A két pszichológos összenéz, majd sétálnak tovább. Az egyikük megszólal:
- Te, öregem, azt hiszem, aki ezt tette, az igazán rászorulna a segítségünkre!
A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát
odament neki segíteni az óvónéni. Bizony nagyon megizzadt, amire a
kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról
a verejtéket, a kissrác azt mondta:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nõ látta ám, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta
róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már oldalhelyesen
felcibálta a kissrác lábára, de így is nagyon nehezen sikerült.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólalt:
- Ez nem is az én csizmám?
A nõ egyre idegesebb lett, õrült tempóban lerántotta a gyerek
lábáról a csizmát, közben az folytatta a mondatot:
- ... hanem a bátyámé, csak már õ kinõtte, és ma reggel rámadta
az anyukám. Az óvónõ már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a lábbelit, pedig még mindig nagyon
sok tuszkolást igényelt a mûvelet. Na végre, gondolta az ovónéni, majd
megkérdezte:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!
odament neki segíteni az óvónéni. Bizony nagyon megizzadt, amire a
kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról
a verejtéket, a kissrác azt mondta:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nõ látta ám, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta
róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már oldalhelyesen
felcibálta a kissrác lábára, de így is nagyon nehezen sikerült.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólalt:
- Ez nem is az én csizmám?
A nõ egyre idegesebb lett, õrült tempóban lerántotta a gyerek
lábáról a csizmát, közben az folytatta a mondatot:
- ... hanem a bátyámé, csak már õ kinõtte, és ma reggel rámadta
az anyukám. Az óvónõ már lilát látott, de uralkodott magán.
Ismét ráadta a kisfiú lábára a lábbelit, pedig még mindig nagyon
sok tuszkolást igényelt a mûvelet. Na végre, gondolta az ovónéni, majd
megkérdezte:
- Pistike, hol a sapkád?
- A csizmámban!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)